Az ember és a ló kapcsolata hosszú múltra tekint vissza.Az ember az ősidőkben a lovat csa a húsáért vadászta.Hamar felismerte azonban, hogy a vadlónak nem csak a húsa ízletes, hanem egyéb tulajdonságait is hasznosíthatja.Ugyanis a vadászat során leterített kancák tehetetlen kiscsikóit az ember könnyen elfoghatta.A kölyökállatokra jellemző a gondozóhoz való vonzódás, s ez módot adott arra, hogy felfigyeljenek a csikók értelmességére, kezességére,idomíthatóságára.Így következhetett be lépésről lépésre, hogy az ember a maga szolgálatba állította a ló több tulajdonságát:gyorsaságát, erejét, szívósságát, tanulékonyságát.Ezt a folyamatot nevezzük háziasításnak.A ló egyre inkább az ember hűséges és nélkülözhetetlen segítőtársává vált.Lehetővé tettea szabad nomád életet, befolyásolta a törzsek közötti harcok kimenetelét, sőt, ha úgy adódott, gyorsaságával gazdája életét is megmentette. A ló nagyra becsült áldozati állat volt az emberiség történetében.A századfordulóig szinte nélkülözhetetlen volt a ló a közlekedésben, a harcászatban, a mezőgazdaságban.A gépiesítés előrehaladtával háttérbe szorult ugyan, száma szerte a világon csökkent, de csak átmentileg.A "betonerdő"korszakában az ember újra felismerte, hogy szüksége van a lóra, mely nem csak élő kapcsolat a természethez, hanem hasznos, egészséges szórakozást nyújtó társ is a szabadidőben.